Önkéntesként az Egyesült Államokban – 3. rész

2015.04.16.

Sziasztok!

tavasz

Örömmel jelenthetem, hogy ezúttal TÉNYLEG itt a TAVASZ! Elolvadt a hó, süt a nap és nyílnak a völgyben a kerti virágok. Alig hiszem el! Eddig attól tartottam, a tavasz itt olyan, mint a szellem a kastélyban: mindenki beszél róla, de még senki sem látta. Most viszont a saját szememmel látom, hogy létezik.

Ennek előnye, hogy kint ehetünk a kertben, ezt nagyon szeretik a gondozottjaink, és mi is. Az étkezések itt különösen fontosak, egyfajta közösségi eseménynek számítanak. Az elején és a végén mindig áldást mondunk, vallási tartalom nélkül, csak annyit, hogy „Áldd meg ezt az ételt” és „Köszönjük az ételt”. Nekem nagyon szimpatikus ez a szokás, hiszen tudatosítja, hogy az hogy van mit ennünk, ajándék, amit meg kell becsülnünk, hiszen ez nem mindenhol van így. Bár naponta főzünk ebédet és vacsorát, igyekszünk elkerülni a pazarlást és mindent felhasználni. Az egyik gondozott hölgy különösen elkötelezett ezen a téren, és szívesen fogyasztja az előző napról megmaradt ennivalót. Ma is így tett, utána elégedetten újságolta az egyik irodai dolgozónak:

–          Ma aztán igazán jó volt az ebéd!
–          Igen? Mit ettetek?
–          Maradékot! 🙂

Minden kedd este különleges vacsora van, ez az ún. „szerencsefazék”, amikor más házakból is érkeznek gondozottak és önkéntesek. Ilyenkor egy megadott téma alapján kell főznünk, a vendégek is magukkal hozzák, amit készítettek, és mindenki szabadon válogathat a kínálatból. Egy alkalommal a japán lánnyal voltunk beosztva a kedd estére a vacsorához, a téma pedig a Szent Patrik ünnep volt. Összesen annyit tudtunk róla, hogy ez a szent távol tartja a kígyókat, és hogy az ünnepén mindenkinek zöld ruhát kell viselnie. Úgy döntöttünk, ha már kígyó, legyen spagetti, a szósz pedig valami zöld. A recept a következő volt: végy egy turmixgépet, majd ami zöldet találsz, tedd bele, mixeld, végül öntsd le vele a tésztát. Az, hogy mi az adott hozzávaló és hogy a többivel összeillik-e, ne korlátozza művészi szabadságodat. Nem emlékszem minden összetevőre, de biztosan volt benne uborka, cukkini, póréhagyma, rozmaring, bazsalikom, oregano, kiwi, lime. Egy ideig szemeztünk a mosogatószerrel, mivel árnyalatban passzolt volna, de aztán elvetettük az ötletet. És most figyeljetek! Adandó alkalommal elmegyek a templomba, és gyertyát gyújtok Szent Patriknak, mivel a kreáció minden józan megfontolás ellenére JÓ LETT!

kerti party

Ha már az evésnél tartunk, az amerikaiaknak igen különös szokásaik vannak e téren. Reggelire többféle müzlit, illetve valamilyen édességet fogyasztanak. Az ún. amerikai palacsintának elengedhetetlen tartozéka a mogyoróvaj (nem Nutella, natúr mogyoró íze van), a juharszirup (kicsit hasonlít a karamellhez, édesítésre használják) vagy méz, és gyümölcsök, alma vagy banán. A tojásrántotta is gyakori. Ezt nem sózzák, csak simán megsütik, majd nem ritkán banánnal vagy juharsziruppal édesítve fogyasztják. A bundás kenyér szintén édes, a felvert tojásba kevés cukrot és fahéjat tesznek, majd ebbe forgatják a kenyérszeleteket.

Mivel különösen kedvelik a banánt, rengeteg elfogy belőle, kartonszámra veszik. Egyszer azonban nem nézték meg elég figyelmesen, és túl érettek voltak, egy-két napon belül megromlottak volna. Hogy elkerüljük a katasztrófát, bejelentettük, hogy banánpartit szervezünk. A menü az alábbiakból állt: mogyoróvajas-banános szendvics, banános muffin, banánturmix és banánchips. A projekt sikeres volt, mivel a fel nem használt mennyiséget felszeleteltük és lefagyasztottuk, de azóta már mind elfogyott. J A gondozottaknak nagyon tetszett, kérdezték is, hogy mikor lesz a következő banánparti.

Esténként, miután lefektettük a gondozottakat, ha jó az idő, tábortüzet rakunk a kertben. Beszámolómat egy ehhez kapcsolódó kvíz kérdéssel zárnám:

Mit sütnek az amerikaiak a tábortűzön?
a)      chipset
b)      pillecukrot
c)       szalonnát

A választ a következő beszámolóban találjátok. Addig is minden jót! 🙂

 

Tetszett a beszámoló? Olvasd el Szilvi korábbi bejegyzését is!