Vissza a Vadonba – Mindenki Játszóterét építettük

2017.08.04.

A Vissza a vadonba egy különleges projekt Szentendrén, amely ötvözi a természet és a szabad játék, valamint az alternatív pedagógia előnyeit. A hely megálmodója, Borbély Balázs célja, hogy a gyermekeket játék közben megfigyelve azonosítsa fejlesztésre szoruló képességeiket, valamint a szülőket is segítse, mindehhez pedig élménydús környezetet kíván biztosítani. Két hetes táborunkban ennek az álomnak a valóra váltásában segédkeztünk. 

Táborleírás: www.workcamps.info

A már létrejött, illetve megkezdett elemek a következők: egy golyópálya csengőkkel, amellyel így látássérült gyermekek is játszhatnak. Egy bánya, csigaházakat rejtő kövekkel és gyermekrajzokkal díszítve. Egy patak, hódvárakkal, hódok hiányában azonban az építményeket gyermekek emelték. Egy ágak között függő kötélpálya, a résztvevők kedvence, korra való tekintet nélkül. Néhány fatörzsekből emelt, színesre festett mászóka. A tervek között szerepel még egy pillangókert, amelybe lepkéket vonzó növényeket ültetnek, hogy az ott elhaladó gyerekeket felröppenő pillangóraj köszöntse.

A művészetterápiának is fontos szerep jut majd, erre a célra külön pavilonokat hoznak létre. Az alapanyagok mind természetesek, épp csak annyira megmunkálva, átalakítva, hogy betölthessék szerepüket, de azért teret hagyjanak a gyermeki képzeletnek is – van egy terület is, amit elneveztek kastélynak, pedig nem annak készült 🙂 . Az állatok is jól érzik ott magukat, különösen egy barátságos fekete kutya, aki gyakran megjelent, a gazdáival vagy nélkülük.

A játszótér jelenleg még épül, főként helyi önkéntesek segítségével. Az Útilapu nemzetközi önkéntestábor szervezésével segítette a Mindenki  Játszóterének építését.  Az önkéntesek azonban nem voltak egyedül, a cseh lány és fiú, valamint egy mexikói lány és két magyar táborvezető munkáját helyi gyermekek is segítették.

A munka nem volt mindig könnyű: a hőség olykor letörte a munkakedvet, gyakran elment az áram és vele a meleg víz, és az információk néha elkeveredtek a különböző nyelvek világában, de az időjárás együttműködő volt: mindig vagy éjszaka, a munka szüneteiben vagy ebéd után esett, ami azért is jó, mert az étel tábortűzön készült. A táborba ellátogatott egy hölgy, aki hétvégente a Kacsakőnél (Dunapart)  köveket fest az arra járó családokkal, hogy azok a folyó partját díszítsék. A vidám színek ott is messziről látszanak, az önkéntesek által festett darabok pedig a játszótérre varázsolják ugyanezt a hangulatot.

Az álom alakul, olyannyira, hogy a helyi közösség máris birtokba vette a területet: esténként ott játszanak, sétálgatnak a családok, vagy éppen kincskereső játékot szerveznek szülinapos csemetéiknek, unokáiknak a Vadon berkeiben. Akadnak olyanok is, akik munkájukat, idejüket és lelkesedésüket adják önkéntesként, belőlük pedig sosem lehet túl sok, hiszen rengeteg még a tennivaló. Bármilyen segítséget szívesen fogadnak, mindenkitől, aki szeretne a projekt részese lenni, hiszen a Vadon mindenki játszótere. 

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInEmail this to someonePrint this page