Youth-Exchange: Élmények, nemzetek, nyelvek

2017.04.08.

Abban a nagyszerű megtiszteltetésben lehetett részem az elmúlt időszakban, hogy kiutazhattam ötödmagammal Barcelonába 10 napra egy Youth-Exchange program pályázatának keretében.

Kiutazásunkat megelőző hónapok sokaságában, még csak a válaszra vártunk, majd eljött annak a napjai is mikor életünk fontos telefonja is megérkezett. Nyertünk. Hirtelen nem hittem a fülemnek, hogy jól értem-e.. Nagyon boldog voltam, s gondolom a többiek is hasonlóképpen voltak ezzel. Így már összeállhatott a Hungarian Group is. Mozgalmasan telt mindannyiunknak a kiutazás előtti időszak: munka, államvizsga, képesítővizsgák. Voltaképpen egy érdem volt a jó teljesítményekért, keményen megdolgozott percekért.
Indulásunk napját megelőző napon, találkozhattunk egymással és felkészültünk a ránk váró 10 napra. Változatos, sokszínű karakterekből tevődött össze a mi kis csapatunk. Minden percet felhasználva ötleteltünk, hogy mit is csináljunk a hungarian esten, majd izgatottan mentünk haza pihenni. Június 28-a hajnalán, fáradtan de vidáman gyülekeztünk a reptéren. Én izgatott voltam mert még sosem ültem repülőgépen, és el kell mondjam, hogy fenomenálisan szuperjó volt.
Két óra repülőút végeztével megérkeztünk hát. Egy nyüzsgő, sokarcú városkába csöppentünk, ahol turisták is otthon érezhették magukat. Csomagjainkat lepakolva a hosszadalmas út után csobbantunk a tengerben, s megízlelhettük szabadságunk első napját. Visszatérve az irodába egyre többen lettünk, keveredtek a nemzetiségek. Meg volt már az alaphangulata a tábornak. Mindenkit bevárva együttesen utaztunk Barcelona külvárosába, majd elfoglaltuk szállásunkat, a Can Rabassa-t. Szobái várták az érkező csapatokat, különféle nemzetiségű egyéneket.

Első napok az ismerkedésé, a szabályok csoportokban való meghozásáé, azok megvitatásáé, és az összerázódásé voltak. Elindultak a különféle programok, csapatmunkák, s fejtörések. Napjaink mozgalmasan, mindig más téma jegyében történtek. Előnyben részesítették hogy mindenki felszólalhasson nyelvtől függetlenül. Beszéltünk komoly dolgokról elmerengve, de ugyanakkor vidám dolgokról is nevetve. Minden activities, különbözött témában, megvalósításban. Hol kisebb, hol nagyobb csapatokba verődve teljesítettük a feladatokat. Meg volt ennek a maga varázsa. A free time-okban sem unatkoztunk. Egyre jobban összekovácsolódtak a csapatok, s barátságok alakultak. Immáron már nem csak akkor voltunk keveredve amikor azt a program úgy kívánta, hanem mindig. Lehetőség nyúlt a nyelvek megismerésére, tanulására. Megtanultuk hogyan fejezzük ki magunkat, nem csak anyanyelven. Vicces játékok során megtanultuk egymás nevét, lett mindenkinek secret friend-je is. Megalakult mindenkinek a papíralapú facebook profilja egy postaládával az alján ,ahol lehetett egymásnak kedves üzeneteket hagyni névvel és név nélkül. A kihúzottsecret friendeknek készültek aprócska ajándékok is ide kerültek, meglepetést szerezve a címzetteknek.

Belevetettük magunkat a cleaning time-okba is, ahol csoportokra osztva a ház egy-egy részeit együttesen, vidáman takarítottuk.

Hangulatos nagycsaládi étkezéseink voltak a nap kijelölt szakaszaiban. Voltak esték, hol az egyes nemzetek készítették a vacsorát, az ő tradicionális ételeikből. Ezen alkalmakkor belekóstolhattunk az érdekesebbnél érdekesebb ízvilágokba is. A vacsorák után sor került a hazák bemutatására tesztek segítségével, hagyományos táncok,  népdalok megismerésére vicces formában. Ezeket mint minden vacsorát a tábor élete alatt, hajnalokig elhúzódó beszélgetések, nevetgélések követték, hol kisebb hol nagyobb csoportokba rendeződve.

Érdekes volt tapasztalni, hogy mindenki figyel mindenkire, egyre szorosabbak lettek a barátságok, már már lelkitársak lettünk. Mindenkinek volt aki a szívéhez nőtt, úgy ahogy nekem is Szasza. Egy hihetetlenül különleges személyiségre leltem benne. Érdekes mód Ő is Alexandra. Fontos lett számomra, és most is borzasztóan hiányzik. 🙁
Változatos témák röppentek fel napról napra, amelyeket átbeszéltünk, kifejtettük véleményeinket. Szituációkat játszottunk el, éreztünk át, lelkileg és szellemileg is. Voltak amelyek megsirattak, voltak melyek jó kedvre derítettek. A különösen jó ezekben a feladatokban az volt, hogy a cselekmények után összeültünk csoportokba és elmondhattuk, hogy hogyan éltük át, milyen érzelmek kavarogtak a szituációk cselekménysora kapcsán. Jó volt érezni azt hogy végighallgatnak, nem szólnak bele a beszédekbe.
A szerepjátékok alkalmával teljesen hétköznapi egyénekké váltunk, bár mindannyiunknak más-más volt a személyes magával hozott háttere, amitől nehéz volt elvonatkoztatni. Akaratlanul is felröppentek mozzanatok, események, tettek a saját életed töredékeiből, a kérdések által, mellyel belegondoltál hogy milyen is az eljátszani készülő karaktered. Elindult többek szeméből a könnyek ezen kérdések hallatán: Milyen volt a gyermekkorod? Voltak-e igaz barátaid? Milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel? Hihetetlen mennyire ártatlan kérdések ezek de mennyi érzelmet húzhatnak maguk mögött. Ezek a karakter megvalósításos feladatok sem azzal a célzattal kerültek a napvilágra, hogy bántó jellegűek legyenek, csak elősegítették hogy a bensődben érezd azt, akinek a bőrében lépsz akár egy kis időre is. Hálás vagyok hogy ilyen feladatokban is volt részem, megtanultam becsülni a múltam, és erősebbé tett az a tudat, hogy megcsináltam, átéltem, és lett belőlem valaki. Ugyanúgy ahogy mindannyiunkból aki ott volt a táborban.

Utolsó napjainkat élve a tábor falain belül, már éreztük, hogy nem szeretnénk hazamenni. Nagy családdá kovácsolódtunk és nem akart egyikőnk sem szétszakadni, és visszazökkenni a saját életébe. Majd bekövetkezett a búcsúzás pillanata is, egymás karjaiba borulva búcsúztunk a többiektől. Megható pillanatok, fényképek, kedves szavak, ölelések, csevegések, önfeledt nevetések vésődtek az emlékezeteinkbe. Ezek maradtak csupán és hatalmas távolság. Mindenki hazatért, de mindannyiunkban maradt egy közös élmény, mellyel gazdagabbak lettünk.  Így lett kerekegész.

Forrás: AlexandraKónya

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInEmail this to someonePrint this page