Önkéntesként az Egyesült Államokban – 4. rész

2015.06.01.

„Amikor állandósul a békéért folyó harc, amikor a technológia az emberség fölé kerekedik, amikor a tudást áruba bocsátják, s az igazságot elhomályosítja az érdek…én a művészet felé fordulok, és az majd mindent helyrehoz.” Adrian Ochoa

Sziasztok!

Nemrég voltam nyaralni, egy hét alatt három városban, fantasztikus volt, így most erről fogok írni.

Elsőként New Yorkba látogattam el, ahol az volt a benyomásom, hogy az a hely nagyobb, mint egész Magyarország. Olyan, akár egy olvasztótégely, ahol mindenféle típusú és nemzetiségű ember megtalálható, már az is izgalmas, ha valaki csak sétál és nézelődik. A Times Square hatalmas, mindenütt óriási fényreklámokkal és körös-körül felhőkarcolókkal. Amikor megláttam, azt gondoltam, olyan, mint a filmekben. Később inkább egy mesében éreztem magam, mivel Mickey egér és barátai odajöttek hozzám és megkérdezték, akarok-e velük fotót. Részt vettem egy hajókiránduláson a Hudson folyón, ahonnan látni lehetett Manhattan nevezetességeit.  Úgy terveztem, hogy másnap ellátogatok a Central Parkba, ezután átmentem Brooklynba, hogy megkeressem a szállásomat. Csakhogy ennél sokkal többet találtam.

Brooklyn művész negyed, sok az ilyen témájú program és oktatás, a workshopoktól kezdve egészen az egyetemi szintig. Négy diákkal laktam együtt, volt közöttük robotépítő, designer, stylist és médiatanonc, egyszóval mindannyian valamilyen kreatív szakmát tanultak, vagy ilyen hobbit űztek. A legnagyobb élményt azonban a graffitik jelentették. Amit eddig láttam, az csak néhány falfirka volt, híján minden szépségnek és tartalomnak. Brooklynban szinte minden szabad falfelület tele volt velük, és láthatóan meg sem próbálták eltüntetni, ugyanis álomszépek. A rajzok színesek és kidolgozottak, látszik, hogy az alkotójuk tehetséges, az írások pedig általában idézetek vagy szép gondolatok, igényes betűtípussal írva. Teljesen elbűvöltek, ezért úgy döntöttem, másnap mégsem megyek vissza Manhattanbe, mert mégis, kit érdekel a Central Park, amikor ilyen klassz graffitik vannak mindenhol?  Tehát ottmaradtam másnap, és nem bántam meg. Találtam egy különleges könyvtárat, persze művészkönyvtárnak hívták, és egy rendhagyó kiállítást tartalmazott. Egy ún. zsebkönyv projekt keretében az ember üres jegyzetfüzeteket vásárol, majd ezeket megtölti egy választott téma köré csoportosuló rajzokkal vagy gondolatokkal, végül visszaküldi a könyvtárnak. A noteszek a világ minden tájáról származó ismert és kevésbé ismert szerzők rajzait és írásait foglalják magukban, még sosem találkoztam hasonlóval. A fenti idézet innen való, egy olyan szerzőtől, aki a szerelem és a művészet témáját választotta.  Az utolsó New Yorkban töltött estémen együtt vacsoráztunk a vendéglátóimmal egy hangulatos vendéglőben, természetesen hamburgert ettünk, mert, ahogy a mondás tartja: ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak. Egyetlen estére én is amerikaivá váltam.

Az utazás ezzel még nem ért véget, további élményeimről a következő szösszenetben számolok be.

Tartozom a múltkori kvíz kérdés megfejtésével, amely arra vonatkozott, mit sütnek az amerikaiak a tábortűzön. A helyes válasz: b) pillecukrot.

Gratulálok a helyes megfejtőknek, most pedig nézzünk egy másikat:

Hogyan szólítják meg az amerikai eladók a nézelődő vásárlót?
a) Szép időnk van (vagy bármi, az időjáráshoz éppen illő megjegyzés).
b) Segíthetek?
c) Hogy van ma?

A megoldáshoz sok sikert, válasz a legközelebbi beszámolóban.

Tetszett a beszámoló? Olvasd el Szilvi korábbi bejegyzését is!